2009. február 11., szerda
egy továbbított üzenet
Kedves Katona Peti! Nem tudom, hogy hány éves voltam, talán 6 vagy 7, mikor Ágoston Nagyapám elvitt abba a fűvészkertbe, ahol a Pál utcai fiúk című regény játszódik. A 42-es villamos még az Erzsébet térig járt, így a Klinikák megállóig mentünk, s ott leszállva besétáltnuk abba az utcába, ahol ez a kert fekszik. Az biztos, hogy egy nyári vasárnap délelőtt volt. Úgy emlékszem, hogy akkor láttam először életemben pampafüvet, és szép, szőkének és lányan ringónak találtam, mint Anyámat. Az üvegházra úgy melékszem, talán állt még akkor. Ebben nem vagyok biztos. Oly régen volt, hogy a memóriám talán összemossa a saját tapasztalatot és a kiváló film képeit. Arra viszont emlékszem, hogy sírtam. Mert ott halt meg Nemecsek, a szép, szőke kisfiú. És nagyon sajnáltam őt. Szótlan nagyapám nem vigasztalt, de erősebben fogta a kezem.
Így, 55 évesen úgy gondolom, ebben regényben benne van minden fontos dolog, amit érdemes tudnom az emberi kapcsolatok természetéről. Az erős kézfogásokról.
Magdi néni
--
Magdolna Ágoston
lecturer
University of Szeged
Faculty of Health Sciences and Social Studies
Department of Social Work and Social Policy
http://www.etszk.u-szeged.hu/
--
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
26 megjegyzés:
Azt hiszem ilyen szépet nem fognak nekem írni soha...Nagyon köszönöm!!!
Rendszeresen megyek dolgozni a Práter utcába; ez Budapesten az Üllői úttal párhuzamos utca.
Ebben az utcában van egy középiskola, s előtte, a Körúthoz közelebb van egy általános iskola. Ennek az általános iskolának az utcai előterében vannak azok a szobrok, melyek a golyózást jelenítik meg. Eddig még egyszer sem tudtam elmenni úgy a szobrok mellett, hogy percekre meg ne álljak, s ne idézzem fel egyrészt a nevezetes regénybeli történetet, másrészt saját gyerekkorombeli golyózásait.
S amikor kimegyek a Práter utcából, s a villamosmegállóban állok, akkor ott van előttem a Pál utca; s belátok a Mária utcába.
Jólesően szoktam ebbe a helyzetbe beleborzongani. Az idő és a szereplők átsuhannak bennem pillanatok alatt, s elvész az idő, s elvesznek a mostani házak; maradnak pár pillanatig a regény és a film jelenetei...
Aztán jön a villamos...
Miután én leírtam, hogy szinte naponta találkozom a Pál utcaiakkal, jó lenne tudni, a fiúk mai utódai, korban hozzájuk hasonlók mit és hogyan gondolnak a regény hősiről.
Én pl. sokat gondolkodom Csónakoson. Meg a Pásztor testvéreken. Bele szoktam gondolni abba, hogy ha elém lépne Csónakos, s megszólítana:
- Tessék mondani, mik ezek a fémbábuk itt az iskola előtt? - mit mondanék neki.
Ti mit gondoltok róluk, hogyan jelennek meg ők bennetek?
Hé,Papuskám ezek itt ti vagytok.
(Aztán kérnék egy autogrammot és lefotóznám)
Próbálom türelemmel kivárni, hogy e rövid választ követi-e valamilyen hosszabb válasz is.
Mert én azt gondoltam, hogy a ma is érvényesek azok a történetek és a szereplők érzései, melyek a regényben megjelennek.
Én biztos, hogy többet tudnék mondani Csónakosnak ennél.
Próbáld meg!
Gondolkodtam ezen a dolgon...
Azt mondanám:Molnár Ferenc írt rólatok egy a ti gyermekkorotokról szóló regényt.Ez később világhírű lett, majdnem minden nyelvre lefordították és ezért szobrot állítottak nektek ...
Elgondolkodtam azon, hogy Csónakos érti-e: regényt írt egy felnőtt az ő gyerekkoráról.
Aztán azon gondolkoztam el, hogy én mit válaszolnék Csónakosnak.
Talán azt, hogy
- Tudod, ezek a fémbábuk szobrok. A szobor pedig talán arra jó, hogy emlékeztessen olyan helyzetre és érzésre, amely mindig érvényes. Mert a Múzeumkerti golyózás és einstand szinte örök érzést tudott megjeleníteni. Azt az érzést, hogy jó együtt játszani, s rossz, ha valaki az erősebb jogán elveszi a gyengébb tulajdonát. Főleg, ha nyerésre állt. Ez felháborító. Szanyi Péter szobrász ezt a pillanatot mutatja be a szoborcsoporttal a Práter utcai iskola előtt.
Biztos vagyok abban, hogy nem véletlen a történetben, hogy éppen a legkisebb Pál utcaitól, Nemecsektől veszik el a Pásztorok a golyókat.
Hát ezért érthető a te - Csónakos - akkori felháborodottságod.
Einstandok ma is történnek az iskolában, az iskolásokkal.
Mondd Csónakos! Tudod, te, hogy milyen felháborító például ....
No innen tudod-e folytatni?
Igen,azt hiszem todom mi az az einstand.Nálunk is vannak ilyen esetek pl.:csúfolják az erősebbek a kisebbeket.Úgy mint 100-évvel ezelelött csak ott nem csúfolódás hanem bandahábarú volt...
Csak mostmár odafigyelnek a felnőttek,hogy a gyerekek mit csinálnak nem úgy mint régen!
Amikor előszőr elgondolkodtam ezen az einstand szón nem tudtam,hogy mitjelent de aztán megnéztem egy wikipédiában.És holnap amint elmegyek az iskolába megkérdezek pár gyereket,hogy tudják-e mit jelent az einstand.
Na figyelj Peti!
Nyugodtan meg lehet hivatkozni a Wikipédiát, ezt így szokás ha írunk.
Tehát:"Molnár Ferenc így ír erről:
Ez különleges pesti gyerekszó. Mikor valamelyik erősebb fiú golyózni, tollazni vagy szentjánoskenyér-magba - pesti nyelven: boxenlibe - játszani lát magánál gyöngébbet, s a játékot el akarja venni tőle, akkor azt mondja: einstand. Ez a csúf német szó azt jelenti, hogy az erős fiú hadizsákmánynak nyilvánítja a golyót, s aki ellenállni merészel, azzal szemben erőszakot fog használni. Az einstand tehát hadüzenet is. Egyszersmind az ostromállapotnak, az erőszaknak, az ököljognak és a kalózuralomnak rövid, de velős kijelentése." (Wikipédia, eistand szócikk, 2009. márc. 16-ai állapot)
Amint látod idézőjelet használunk és utána zárójelben jön a hivatkozás - de ügyes vagy!
Anya
Rendben van!
A gyerekek nem nagyon tudják az osztályban,hogy mi is pontosan az einstand.Azt mondata az ostályfőnökünk,hogy osztályfőnöki órán beszélni fogunk róla...
Én, most nem az ienstandról írok. Remélem, nem baj. Geréb jár mostanság sokat az eszemben. Sok embert látok magam körül, aki árulóvá lesz emberi kapcsolataiban. Ki ezért, ki azért. Ki így, ki úgy. Többnyire a nehéz, és egyre nehezebb életre hivatkozva. És tényleg nagyon sok nehézséggel kell nap, mint nap megbirkóznunk. És nehéz e közben másokat vállalnunk, és velük együtt az ő nehézségeiket is. Hány és hány fajta módja van árulásainknak? Hány és hány fajta mentséget tudunk kieszelni a magunk számára? Néha magam is kísértést érzek, hogy megtagadjam ezt, vagy azt az embert. Én én is agyalok azon, hogy miért is volna jogos, és hogyan tudnám menteni magamat a lekiismeretem előtt. De valahogy' mindig - remélem tényleg mindig!- elszégyellem magam. És bár akkor ""rosszul járok", még sem tudom megtenni. Lehet, hogy félek a büntetéstől?
Ezt nagyon át kell gondolnom...
Ezt a Gerébbel kapcsolatos okfejtést alig értem. Leginkább az utolsó gondolatot lehetne tovább gondolni. A büntetéstől való félelmet.
Azt gondolom, hogy Geréb nem félt, a büntetéstől biztos, hogy nem..., bár mi lehet büntetés
. Inkább más lehetett a fejében és a szívében, mert valamiért az apja is elment a Grundra. S vajon mit beszélhetett az apa a fiával?
Geréb tettét a mába ültetve: azon gondolkodom, vajon naponta áruljuk-e el önmagunkat.
Előbb példákat keresek, de konkrétakat.
Segítsetek, de saját forrásból!
Egyszer egy ilyen eset történt velem...
Elsős voltam és egy nagyobb gyreket piszkáltunk a szünetben.
Ez a gyerek egy idő után megunta és elárult minket a tanárnak, amiért igazgatói intőt kaptunk!
Akkor még csak fél éve jártam iskolába...És az egyik társunk nem vállalta, hogy ő is benne volt.Ő nem kapott intőt. Annyira mérgesek lettünk rá ,hogy a szünetben megvertük.Újabb büntetést kaptunk!
Ki itt az áruló? Szerintem az a fiú, aki nem vállalta a tettét... Tudtuk ,hogy baj lesz abból ,hogy megverjük de az árulás jobban idegesített minket!
Észrevettem, hogy a Fábry filmben Boka nem bocsájt meg Gerébnek, hanem azt mondja neki: az árulás nem hiba, hanem annál több!
A könyvben Boka és társai megbocsájtanak Gerébnek.
Én katolikus gimibe járok. A kereszténység legfőbb tanítása a megbocsájtás, minden más vallástól ebben különbözik. "Ha megdobnak kővel dobj vissza kenyérrel" - Feri atya mondta!
Olvasom az előbbi tartalmas gondolatokat, s elgondolkodom:
egyrészt azt mondjuk, hogy mondj igazat, mert az igazság mindig kifizetődőbb, s az igazság előbb vagy utóbb, de úgy is kiderül;
másrészt azt mondjuk, hogy tartsunk össze, mert bajban ismerszik meg a barát, a segítség ereje.
Apróság, de: cigiznek a WC-ben, s tanár belép. A füst és a cigiszag nyilvánvaló. A kérdésre, hogy ki cigizik itt, ki s mit mondjon? Hárman vannak a WC-ben. Ketten cigiznek rendszeresen, a harmadik nem cigizik.
Tudtad, hogy A Pál utcai fiúk regényből készítettek olyan színdarabot, melyben minden szereplő felnőtt?
Egy lengyel rendező azért állította felnőtt szereplőkkel színpadra a művet, hogy felhívja a figyelmet: a gyerekkor nem felhőtlen és gondtalan, ahogy szokták mondogatni; "óh, boldog gyerekkor".
S valóban: gyereknek lenni nem egyszer nem könnyű. Sőt.
No ez a sőt mind benne van a Molnár Ferenc-műben.
A nagynéném (aki színész) írta a blog színdarab részében, hogy ők is ezt játszották és mind felnőttek voltak...Geszti Péter mond azt a Pál utcai fiúk kampányfilmében hogy ezt az egész dolgot csak felnőtt korunkban lehet megérteni.Nekem is nagyon fontos , hogy a felnőttek is segítenek megérteni ezt a könyvet.
Szerintem azoknak kéne elvállalni a cigizést akik cigiznek!
Hogy csak felnőtt korban lehet megérteni a regényt? Ebben lehet valami. Ezen már én is elgondolkodtam, hogy a Grund és a Boka vezette csapat grund-e, a csapat meg egy sereg iskolás gyerek-e. De ha ez így van, akkor miért kérik-adják kötelező olvasmánynak a magyartanárok évtizedek óta?
S valóban nem érthető a regényből semmi 5. - 8. osztályban?
Hogy a Grund és a Boka, meg Áts Feri vezette csapat mi is valójában, ez nem érthető?
Ha a végére odafigyelünk, amikor Boka meglátja a mérnök eszközeit a kunyhóban, ahol nemrég még a foglyokat őrizték; nos innen visszafejthető lehetne a regény.
A héten körbesétáltam azt a háztömböt, ami a Mária utca, Pál utca, József körút, Üllői út által határolt.
Nem nagyon lehet megérteni a regényt ilyen idős korban.
Vagyis hát értek 1-2 dolgot:tudom, hogy Nemecsek miért halt meg, tudom, hogy miért volta a bandaháború, tudom, hogy miért rágták a gittet, tudom, hogy miért volt szigorú a tanár úr. Amit pedig nem tudtam abban segítettek a felnőttek meg az a kis film amit Geszti Péter készített.
(Bocsánat hogy eddig nem írtam de kisérettségiztem irodalomból)Ja és egy eszméért halt meg Nemecsek, ami a barátság eszméje és a Grund eszméje.Ez egy perc alatt elfoszlott, mert a Grund az építkezés miatt egyébként is megszűnt Grund lenni a gyerekek számára. Ezért Nemecsek halála még inkább "értelmetlennek" tűnik. Ezért olyan szomorú.
Péterkém,
Emlékeim szerint harmadikos voltam, amikor először olvastam a könyvet, és ugyancsak kisiskolás, amikor az első filmváltozatot láttam Szegeden a Fáklya moziban, amit azóta már eldózeroltak, és a helyén egy biztosító magánparkolója található... Olyan idős koromban, mint Te gyakran jártam oda keletnémet indiánfilmeket nézni Gojko Mitic főszereplésével és persze Bud Spencer...
A mozi se járt jobban, mint az a grund, amit Nemecsek Ernő az élete árán is megvédelmezett. Molnár Ferenc látnok volt, hiszen többségünk életében van egy (esetleg több) grund, amiért sok mindent odaadunk, de a végén valaki(k) mégis megfosztanak bennünket tőle, de nem tanulunk a 'kudarcból'. Egy francia író-filozófus Albert Camus a Sziszüphosz mítosza című írásában ezt úgy fogalmazza meg, hogy Sziszüphosz egész életében egy nagy követ akar felgörgetni a hegy tetejére iszonyú erőfeszítéssel, de amikor majdnem a csúcsra ér, a kő mindig visszagurul a hegy lábához. Ekkor Sziszüphosz újból odamegy, és elkezdi fölfelé görgetni a követ. Ez a sorsa. A lényeg már régen nem az, hogy fel tudja-e vinni a követ a hegytetőre, hanem az, hogy sohasem hagyja abba a görgetést.
Csók: Apa
Szeretnék elmesélni egy történetet ami velem történt 1-2 héttel ezelőtt... Ez az egész dolog irodalom órán történt éppen a János Vitézt néztük én egy kicsit unatkoztam és úgy gondoltam, hogy nem veszi észre a tanár ha elkezdek mobiltelefonon küldeni zenét magamnak mivel ugyanarról a telefonról nem lehet ugyanarra küldeni zenét ezért egy barátom telefonját kértem el elvonultam hátra az utolsó padba és lehalkítottam a telefonokat és küldeni kezdtem a zenéket. Ezt észre vette a tanárnő és rögtön felszaladt velem az igazgatóiba idézem azt mondta, hogy:
-Sajnos nincs itt az igazgató, de itt van az igazgató helyettes.
Bementünk az irodájába és elkezdet velem egy olyan dologról beszélni, hogy nekem célszerűbb lenne egy másik iskolában folytatni a tanulmányaimat én nagyon sokszor bocsánatot kértem de meg se hallgatott. Ja és arról beszélt, hogy én azért nem akarok iskolát váltani mert a húgom (Katona Szonja) szégyellne engem. És ezzel már betelt a pohár, ezért iskolát váltok! Úgy döntöttem, nem akarok Fráteres lenni.
Sajnos több ilyen eset is volt már és akárhogy viselkedek, semmi sem jó, sehogy sem tudok a bélyegtől megszabadulni, hogy én rossz gyerek vagyok. Szerintem olykor a felnőttek a sulimban einstandot követnek el a gyerekekkel szemben, könnyű velünk elbánni, mert kisebbek vagyunk. Anyukám hiába akar megvédeni, csak rosszabb lesz. Tudom, hogy sokszor hibázok, de mindig megbánom, mint a telefonos esetet is, de ez sem elég.
És akkor mi van a megbocsájtással, hol itt a megbocsájtás? Nem értem...
Kedves Peti!
Nagyon sajnálom, hogy annyira untad azt a Fráter nevű iskolát. Szomorú, hogy neked ott egymagadnak kellett a saját tanulásodat vezetned, és még sokkal szomorúbb, hogy ezt még el is ítélték. MINDEGY, hogy mi volt az a "csíny", vagy csínyek. A felnőtteknek nagyon nehéz a dolga, ha találkoznak egy olyan tevékeny, kiváncsi fiúval, mint Te. De azért felnőttek, hogy képesek legyenek látni azt is, amit Te még nem vagy képes látni, mert gyerek vagy: hová vezet az, ha semmibe veszik a Te személyes ambícióidat, ha magadra hagynak, ha megbélyegeznek, ha bűntudatot keltenek benned olyasmiért, ami egy olyan korú fiútól, mint Te a világ legtermészetsebb dolga, ha nem támogatják azt, ahogyan a Te korosztályod tanul...
Engem tanárnak hívnak. És nagyon nem szeretem ezt a szót, mert olyasmivel kellene közösséget vállalnom, amit nem akarok: ismereteket tömni emberek fejébe, és nem nélküli bérrabszolgákat nevelni. Sok évtizedes munkám során -keserves tanulással- megtanultam, hogy én csak TÁMOGATNI tudom az embereket abban, hogy megtanuljanak valamit, ami fontos a számukra. A megtanulni azt jelenti, használni tudni. Nem felböfögni, nem ismételni: használni úgy, ahogyan csak az adott ember tudja. Örömmel. Önbecsüléssel. Büszkeséggel.
Peti! Jogod van a magad útját bejárni. A magad módján tanulni, és közben hibázni is. De... Fontos tudnod, hogy a mások szemében nehezebb utat választottad: a sajátodat. Így hát tanuld meg mindazt, amit fontosnak érzel, ami érdekel. És ez KEMÉNY MUNKA! Ez sokkal nehezebb, mint az iskolában a mindenkit lánynak nevelő tanároknak megfelelni. Ám...Nagyon szép út! Élvezni lehet, és sok-sok izgalmat, örömöt jelent. Úgy gondolom, az iskolaváltással kapcsolatos döntésed alapján, hogy most is jól döntesz majd. Okos fiú vagy. És bátorság! Szeretettel Magdi néni
Megjegyzés küldése